Gondoltam, ha már mindenki... én miért ne?

"Egyszer régen az írkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az írkámon,
úgy indul el ákombákom."

/Zelk Zoltán/

Légy üdvözölve kedves Olvasó!

Nem ez az első alkalom, hogy gondolataimat online módon a gyanútlan olvasókra zúdítom.

Kisebb nagyobb megszakításokkal fel-fel tűnök itt-ott, de én is mint a villám... nem csapok le kétszer ugyan oda. Na jó... ez azért nem teljesen igaz.
Kamasz koromban kíséreltem meg először napló félét írni, de ez még a golyóstollas, keménytáblás kis könyves, lakattal lezárós korszak volt. Ez az időszak nem tartott sokáig...

Mindig azzal volt a gond, hogy mit is írjak, hogy is írjam. Mert ugye a szó elszáll, az írás megmarad. Nem beszélve arról, hogy a naplót dugdosni kell, mivel azt nem a családod tagjainak írod. Namármost ha "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".

Unalmas napjaim, és még unalmasabb gondolataim közkinccsé teszem.
Szolgáljon mindnyájatok...

                                                            Üdv: