Hajh, gyerekek!...
"Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsúzásig..."
/Ady Endre/
Megértem, hogy megértem!
Ez is kipipálva... nagyon sok energiám ráment, de most baromi büszke vagyok magamra.
Az elmúlt pár hétben egyre fokozódó idegbajom volt, mert az erősödő vizsgadrukk teljesen átmosta az agyamat. Az utolsó napokban mintha addig nem is tanultam volna... AZ ÉG VILÁGON SEMMI nem jutott eszembe.
Életemben nem féltem még így, mint a szóbeli vizsgától. Nem a bukástól tartottam, mert annak a veszélye nem fenyegetett. Az írásbeli dogáim nem lettek rosszak, így nem volt indokolt, hogy ennyire kiakadjak. Valójában a tanáraim irányából érkezett nyomás feszítette az idegrendszerem... én meg dinka ugrottam. Éreztem az elvárásukat egy-egy szép kerek 5-re. Míg élek hálás leszek nekik ezért. Mintha tudták volna, hogy számomra az ÁTLAGOS NEM ELFOGADHATÓ. Főleg Marika és Antónia volt az, aki katalizátorként hatott rám.
Tudtam, hogy születhet egy-két jó eredmény, de álmomban sem gondoltam, hogy mind az öt tárgyból irodalomból, nyelvtanból, történelemből, földrajzból és informatikából is megkapom a maximum pontot a szóbelin.
Hááááát, most mit is mondjak... meg vagyok magammal elégedve. Az vesse rám az első követ aki a helyemben nem lenne büszke magára. Na jó, azért nem hordozom körbe a bizonyítványom, mint egy véres kardot, de letagadni se fogom. Végül is ez volt a cél, ha már csinálom, csináljam úgy, hogy ne kelljen miatta pirulnom.
A JÓ ISTEN is velem volt. Az öreg kaporszakállú soha nem hagyott még cserben, életem semelyik területén sem.
Tudtam, hogy születhet egy-két jó eredmény, de álmomban sem gondoltam, hogy mind az öt tárgyból irodalomból, nyelvtanból, történelemből, földrajzból és informatikából is megkapom a maximum pontot a szóbelin.Hááááát, most mit is mondjak... meg vagyok magammal elégedve. Az vesse rám az első követ aki a helyemben nem lenne büszke magára. Na jó, azért nem hordozom körbe a bizonyítványom, mint egy véres kardot, de letagadni se fogom. Végül is ez volt a cél, ha már csinálom, csináljam úgy, hogy ne kelljen miatta pirulnom.
A JÓ ISTEN is velem volt. Az öreg kaporszakállú soha nem hagyott még cserben, életem semelyik területén sem.
Valószínű, hogy az isteni gondviselésen kívül a Verától kapott "halványlila dunszt" is segített valamit. Minden esetre az osztály jót derült az én speciális kabalámon.
A lelkem fele ékszerekben elbeszélve...
Ki gondolta volna, hogy mire jó egy marék agyag, némi réz és egy kis üveg...
Önszuggesszió és csokoládé...
"Napról napra, minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magam."
Nyugodt vagyok... nem pánikolok... minden rendben lesz. Vannak pillanatok amikor el is hiszem, de egyenlőre még ott tartok, hogy nem tartok sehol. Valami rejtélyes okból kifolyólag az agytérfogatom a felére csökkent. Szinte semmilyen információ nem marad meg benne... Na bumm, akkor most én leszek a hülye gyerek... bár ez elég égő lenne.
Egész nap pozitív gondolatokat plántálok elmém legeldugottabb zugaiba is. Tanulás és önszuggesszió? Ennyi elég lenne?Keresnem kell valamilyen alternatív agytágító, szürkeállomány serkentő módszert. Biztos ami biztos.
Namármosthogyisvanez???
Végy egy könyvet, keress egy nyugis zugot, fogj egy vödörnyi szőlőcukrot meg 1-2 kg lyukas csokoládét, szögletes csokoládét, kerek csokoládét... vagy bármilyen csokoládét (a pozitív hatás érdekében a nagymennyiségű muníció elengedhetetlen), valamint keresd elő a fiók mélyéről az elszántságod és kitartásod. Ha ez mind megvan, már csak egy nagy levegőre van szükséged...
Na akkor...
Hajrá! Hajrá! Hajrá!
Reformáció, Ady és a geotermikus gradiens...
Kicsit össze csaptak a fejem felett a hullámok... Nem-nem még nincs itt a világvége, csak kicsit gyorsabban szalad az idő, mint amit egészségesnek tartok.Szóval tik-tak, tik-tak...
Bármennyire úgy tűnik is, mégis azt kell mondanom, hogy NEM ŐRÜLTEM MEG, csak későn érő típus lévén most fogok érettségizni.
Enyhe pánikrohamaim vannak, de különben egész O.K. minden. ;)
Gondolom mindenki aki átesett ezen a "megpróbáltatáson" azt mondaná, amit az egyszeri papagáj a macska szájában... "nem kell be....ni".
Tudom én, hogy hülyeség ennyire enni a kefét, de most úgy érzem, hogy szinte bármi mást bevállalok, csak szóban ne kellene vizsgázni. (Figyu milyen rafinált vagyok... a kiskaput nyitva hagytam ám... szinte bármi mást... szóval nem bármit)
Még sehogy nem állok a tanulással.
Per pillanat úgy érzem, hogy információ mérgezést kaptam, mert egy nagy katyvasz van a fejemben. Remélem élesben minden a helyére kerül, és nem csak nézek magam elé mint egy birka.
Hogy is van ez az egész? Reformáció, Ady és geotermikus gradiens vagy Sztálin, Moore-törvény és Maastrichti szerződés? De ugye a Nap még keleten kel fel?
...---...
Szóval... SOS!
„Send Our Savior” - „Küldjétek a megmentőnket”
Megyek is... még egy kicsit...
T A N U L N I????
T A N U L N I????
Gondoltam, ha már mindenki... én miért ne?
"Egyszer régen az írkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az írkámon,
úgy indul el ákombákom."
/Zelk Zoltán/
Légy üdvözölve kedves Olvasó!
Nem ez az első alkalom, hogy gondolataimat online módon a gyanútlan olvasókra zúdítom.
Kisebb nagyobb megszakításokkal fel-fel tűnök itt-ott, de én is mint a villám... nem csapok le kétszer ugyan oda. Na jó... ez azért nem teljesen igaz.
Kamasz koromban kíséreltem meg először napló félét írni, de ez még a golyóstollas, keménytáblás kis könyves, lakattal lezárós korszak volt. Ez az időszak nem tartott sokáig...
Kamasz koromban kíséreltem meg először napló félét írni, de ez még a golyóstollas, keménytáblás kis könyves, lakattal lezárós korszak volt. Ez az időszak nem tartott sokáig...
Mindig azzal volt a gond, hogy mit is írjak, hogy is írjam. Mert ugye a szó elszáll, az írás megmarad. Nem beszélve arról, hogy a naplót dugdosni kell, mivel azt nem a családod tagjainak írod. Namármost ha "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".
Unalmas napjaim, és még unalmasabb gondolataim közkinccsé teszem.
Szolgáljon mindnyájatok...
Szolgáljon mindnyájatok...
