...voltam szinte egész télen. Rendszeresen kísérletet tettem énekesmadár látogatóim lefotografálására több - de inkább - kevesebb sikerrel. Rém büszke vagyok, hogy számos, különféle madár jár rögtönzött csirip étkezdénkbe. Gondoltam dokumentálom az utókornak, hogy lám-lám valamikor jártak erre cinegék, zöldikék, meggyvágók, fenyőpintyek, rozsdafarkúak, meg még meglepő módon verebek is. Azonban a madárkák nem tartották magukat elég fotogénnek, bár az is lehet, hogy a gázsit keveselték, mert csak egyetlen árva cinege futott be a csőbe, de az is szégyenlősen az etető aljára lapulva várta meg, hogy lejegesedett kezeim, melegedésre kényszerítvén egész testemet, behúzzam a csíkot a lakásba.
Így lassan kezdtem feladni, hogy madárfotókkal, gazdagítsam a családi fotóalbumot, mígnem…
Szóval egyszer sikerült egy „nemesebb” vadat lencsevégre kapnom… A család egyik japán kakasa torkoskodott az etetőből, ezáltal elősegítette fotós ambícióim beteljesedését. ;)
Még jó, hogy nem struccokat tartunk.
