Egértanya...


Világsztár költözött be hozzánk. Mickey egér személyesen. Váratlanul ért bennünket a megtiszteltetés, de társasága változatosságot hozott mindennapjainkba. 
Kezdetben ugyan kissé feszélyezett a jelenléte, mára viszont már... jajj, hogy ezt kell mondanom, de az ŐRÜLETBE kerget.
Mindenhol ott van... zörög... matat... éjjel nem alszik... mászkál a lakásban... beleeszik a kajánkba... stb. Kibérelte a hűtőszekrényt, de nem rendeltetés szerűen használja... szó szerint kibérelte... összerágta benne a hungarocellt... fészket épít, szóval bekvártélyozta magát. Minden jel arra mutat, hogy hosszabb ittartózkodást tervez. 
Be kell vallanom, hogy gyilkos gondolataim támadtak.
Az ilyen "kedves" vendégeket eddig Zizi gardírozta... majd jóízűen megette, de Zizikém, már nem lakik velünk. Az örök vadászmezőkön kergeti az egereket. 
Tehát marad a méreg... vagyis csak maradna, mert ez a dög nem hajlandó még csak megkóstolni sem. Az egérragasztót kikerüli... elképesztő, hogy milyen keskeny sávon képes ellavírozni a ragacs mellett.  
Ajánlottak még egércsapdát, elektromos egérriasztót meg többféle egér írtót, de eddig csak én vagyok ki... ÍRTÓ-ra. 
Nem marad más hátra szereznem kell egy négylábú egérfogót.
Macskát, macskát mindenáron!!!!

In memoriam Krinya...


"Úgy indultál őszintén, tisztán,
de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán,
ez volt az élet!"